Idén először készítettünk egy 24 oldalas eseménynaptárt a 2021/22-es szezonra, amiben az összes idei eseményünk megtalálható.

A 2000 példányban nyomtatott eseménynaptár a Marczi Skate bolton kívül több hazai jégcsarnokban is megtalálható. Azok a játékosok pedig, akik a tavalyi szezonban az Elit Képzésen, a Europe Summer Campen vagy a Gyerek Világbajnokságon vettek részt az eseménynaptárral együtt új, idei matricákat is kapnak - így 1000 játékosnak tudunk egy kis meglepetést szerezni.

A sok kép és információ mellett interjú készült Babic Vladimírrel, aki 5 éve megalapította a Hungary Talentet, és ifj. Kovács Csaba gondolatai is olvashatóak az eseményeinkről és a fejlesztés fontosságáról.

Aki esetleg mégsem találkozna a kiadvánnyal élőben, az itt megnézheti:
XCBlade 2020-2021 Eseménynaptár

Az interjú pedig itt olvasható:

A kluboknál folyó minőségi munkát szeretnénk kiegészíteni

Babic Vladimír kétszer volt a legjobb magyar játékvezető, egyszer a legjobb magyar utánpótlás edző - sőt, a szlovák olimpiai bizottság fair play díját is megkapta már az életmentő cselekedetéért. Húsz éve dolgozik Magyarországon a magyar hokiért, öt éve pedig a Hungary Talent megalapításával kezdett új fejezetet a karrierjében.

Honnan indult a jégkorong pályafutásod? És mikor döntötted el, hogy megalapítod a Hungary Talentet?

Babic Vladimír: - 1981 májusában születtem Topolcsányban, Szlovákiában. Ez egy kis, 30 ezres város, viszont olyan jégkorongozók kerültek ki onnan mint Miroslav Satan vagy Lubomir Visnovsky. Nyolc évesen, mint minden korombeli srácot, engem is elvittek jégkorong edzésre - akkor ismertem meg az első szerelmemet, a jégkorongot, a kapcsolatunk pedig azóta is tart.

Lényegében azóta képzem magam a hokiból, általános iskolában is jégkorong osztályba jártam - igaz, a profi karrierem 15 évesen véget ért, mert nem fértem be a legjobb 25 játékosba, akiket 70 gyerek közül válogattak ki. Mivel a jégkorong volt a mindenem, ezért 1996 nyarán megkérdeztem a szupermini és mini koroszályok vezetőedzőjét, hogy nem tudnék-e neki segíteni az edzéseken.

Ő még nem tudta, hogy akkor, 15 évesen megváltoztatja az életemet azzal, hogy megengedte, hogy segítsek a csapatok mellett - sőt, azon a nyáron egy felkészülési meccsre nem jöttek el e játékvezetők, én pedig bevállaltam, hogy fújok a meccsen, így elkezdődött a játékvezetői karrierem is.

1998-ban megszereztem az első edzői licencemet, aztán 2006-ban a B licenc is meglett - igaz, Szlovákiában ez egy 3 éves képzés, aminek a végén diplomamunkát is kell csinálni. Érdekesség, hogy én a diplomámat a dunaújvárosi junior csapatról csináltam, ahol akkor még olyan játékosok játszottak, mint Galanisz Nikandrosz, Magosi Bálint, Nagy Gergő, Azari Zsolt, Hegyi Ádám, Benk András, Pozsgai Tamás és még hosszan sorolhatnám.

Dunaújvárosba 2003-ba kerültem egy nagyon nehéz döntés után, hiszen Szlovákiában az egyik legtehetségesebb fiatal játékvezetőnek tartottak, 19 évesen már az Extraligában vonalaztam, erre a szintre 3 évente talán 1-2 ember került be, így nem volt egyszerű ezt az utat választani.

Szerencsére megérte a váltás, hiszen 2003 és 2009 között minden korosztályban edzősködtem, és összesen 12 magyar bajnoki címet nyertünk. 2009-től aztán Zalaegerszegre kerültem, ahol két évig vezettem a szakmai munkát, 2011-től pedig újra Dunaújvárosban edzősködtem. 2015-ben jött az ötlet, hogy kínáljunk plusz fejlődési lehetőséget a magyar utánpótlás játékosoknak - és ezzel megszületett a Hungary Talent.

A jégkorong folyamatosan változik, így az edzéseknek is változniuk kell. Mik a legnagyobb különbségek az elmúlt évekhez képest?

B. V.: - Az elmúlt húsz évben minden megváltozott körülöttünk - nem kivétel ez alól a jégkorong sem, ami felgyorsult és teljesen más mentalitást és felkészülést igényel a játékosoktól. Az elmúlt években sok helyről lehet hallani, hogy a gyerekeknek minél több sportot ki kell próbálniuk fiatalkorukban. Ezzel abszolút egyetértek, de régen nálunk mindenki egy sportot űzött, például a jégkorongot. Igaz, hogy mi az utcán, a grundon fociztunk, kosárlabdáztunk, röplabdáztunk - és így rengeteg mozgásformával találkoztunk.

A mai világban a grund már szinte el is tűnt, és ha a szülők nem szervezik meg a gyerekeknek ezeket az elfoglaltságokat, akkor maguktól csak kevesen választják a számítógép monitor helyett az utcai kosár- vagy focipályát. Mi minden nap 3-4 órát az edzés után az utcán játszottunk. Nem kellett külön plusz edzésekre vagy egyéni képzésekre járnunk, mert mindent, amire szükségünk volt megkaptuk az utcán: cipőhokit, focit és teniszt minden nap addig játszottuk, amíg nem kapcsolták fel a lámpákat. Akkor tudtuk, hogy itt az idő hazamenni. Külföldön a jégkorongozók azt a napi 2-3 óra sportot, amit mi régen az utcán teljesítettünk az egyesületen belül próbálják bepótolni sok fajta száraz edzéssel, külön foglalkozással, esetleg speciális jeges edzésekkel. Most már a szülőknek Magyarországon is több lehetősége van külön jégkorong edzésekre vinni a gyerekeket. Ez a fejlettebb jégkorong országokban természetes: ha valaki jobb szeretne lenni, akkor azért nagyon sokat kell tennie pluszban.

Természetesen a magyar jégkorong is rengeteget fejlődött az elmúlt években, ugyanakkor azt is látni kell, hogy még nagyon sok a teendő azért, hogy például a felnőtt válogatottunk akár liftező, akár stabil A csoportos legyen. A jégkorong 8 hónapos sportból 12 hónapossá vált és teljes koncentrációt és odaadást igényel.

Ráadásul ahhoz, hogy valaki a legmagasabb szintre jusson, néha még az is kevés, hogy mindent megtesz...

B. V.: - Szerintem az összes fiatal jégkorongozónak az az álma, hogy a világ legjobb ligájában, az NHL-ben játsszon. Egy kanadai kutatás alapján erre 0,023% esélye van annak, aki a világon bárhol elkezd jégkorongozni. Ez eddig magyar játékosnak nem sikerült. Azt is látjuk, hogy a jövő évi listában magyar név nem is szerepel.

A cseh, svéd, finn vagy akár német utánpótlás tornákon, vagy az U15, U16, U17-es bajnokságokban már ebben a korban kialakul egy első kép a játékosokról, hiszen már akkor ott vannak a lelátókon a megfigyelők és scoutok.

Ha belegondolunk, akkor az utolsó 20 évben nem tudunk olyan magyar játékost mondani, aki a magyar utánpótlás bajnokságból, mondjuk az U20-ból került volna top ligába. Azok a magyar példák, akiknek sikerült ez, mint Hári, Galló, Sebők vagy Bartalis már 15-16 évesen svéd, finn vagy német bajnokságokban játszottak. Ahogy mondtam, Magyarországon óriási fejlődést tapasztalhatunk a sportágban, a szervezés és a lebonyolítás is sokat fejlődött, ugyanakkor az utánpótlás bajnokságok erőssége sajnos nincs azon a szinten, ami elég lenne ahhoz, hogy ugródeszka lehessen a legjobb játékosoknak egy magasabb szinten lévő európai vagy tengerentúli bajnoksághoz. Ezzel senkit nem szeretnék megbántani, őszintén úgy gondolom, hogy mindenki a lehetőségek szerinti maximumot hozza ki a jégkorongból, de látnunk kell, hogy ez egyelőre nem feltétlenül elég.

Mi a Hungary Talenttel azt szeretnénk elérni, hogy fiatal, 6-7-8 éves kortól az edzések legmodernebb formáival tudják továbbképezni magukat és olyan külföldi csapatok ellen tudják felmérni az erejüket a magyar játékosok, akik egy fejlettebb jégkorong kultúrában fejlődnek a saját bajnokságukban. Így lehet például cseh utánpótlás csapatokkal találkozni, akik vitán felül sokkal-sokkal a magyar szint felett játszanak, és így tudnak külföldi szakemberek utat mutatni a gyerekeknek. Természetesen hangsúlyozni szeretném, hogy a magyar kluboknál minőségi munka folyik, sok helyen zseniális edzők készítik fel a gyerekeket remek programok mentén - mi ezt a munkát szeretnénk kiegészíteni, és egy plusz eszközt adni a gyerekeknek arra, hogy kihozzák magukból a maximumot!

Mi a Hungary Talent eseményeken bármilyen szinten lévő játékosnak fejlődési lehetőséget kínálunk - hozzánk bárki jöhet, aki jobb akar lenni. Sok eseményt hoztunk létre, ahova egyénileg vagy egyesülettel jelentkezhetnek azok, akik fejlődni szeretnének a jégkorongban.